Karácsony Benő
(Gyulafehérvár, 1888. szeptember 7. – Auschwitz, 1944 nyara)
„Egészen társtalan a magyar irodalomban ez a szeszélyesen csapkodó, zilált, mindig váratlan fordulatos hang, a gunyorosságnak, az egykettőre könnyekig szökő megindulásnak, az intuitív sziporkázásnak ez az állandó egzaltáltsága, amely akarva, nem akarva elragadja az embert.” (Németh László)
A két világháború közötti erdélyi irodalom egyik legnépszerűbb, legjelentősebb alkotója, regényíró, novellista, színpadi szerző, polgári foglalkozására nézve kolozsvári ügyvéd. Időszerű író, mi több: nélkülözhetetlen. Az egyéni hangú és széles műveltségű szerző legnagyobb sikerét a Napos oldallal aratta, amelyet egyszerre jellemez mély humanizmus, pajkos, csúfondáros, játékos és sziporkázó humor, irónia, frappáns emberábrázolás, kivételes megfigyelőkészség, igényes nyelvi világ, gyengéd érzelmesség és nosztalgikus sóvárgás egy emberibb világért. Felméri Kázmérnak, a szellemes, okos és minden körülmények között emberséges főhős személyének megteremtésével Karácsony Benő örökre beírta nevét az erdélyi és egyetemes magyar irodalomba. Nemcsak szórakoztat, de vigasztal és tanít is a reményre, az emberi jóságba vetett hitre, az élet mindenekfölötti szeretetére. Üzenete: az élet árnyékos oldalán se veszítsük el az emberbe vetett hitünket.
Formátum: A5
Oldalszám: 320