Méret: 21 x 21 cm

Oldalszám: 288

Írta és szerkesztette: Pálinkás Norbert
Fényképezte: Szabó Gábor
Grafikai terv: Esztergás Tibor
Rajzos illusztráció: Kovács Lehel


„Szürkére mázolt ajtó volt, súlyos vaskilinccsel, ami mögé bújtam. Tisztán emlékszem a félelemmel vegyes gyermeki kíváncsiságra. Két tenyerem a fülemhez lapítottam, hátha úgy nem hallom a visítást, közben az arcommal félretoltam a kamra foszló függönyét, hogy meglessem, ami odakinn történik öregapám hátsó udvarán. Épp akkor halt meg egy disznó. Három-négy éves lehettem.

Bőven kamaszodtam már, amikor a barátnőm apja kést adott a kezembe, és dolgozni is engedett. Izgultam kicsit, milyen lesz nem csak bámészkodással tölteni a disznóvágást. Megtanultam a módját, mit mikor kell felvágni és levágni, kivenni és berakni, megmelegíteni és kihűteni. Jártam sváb disznóvágáson, tót disznóvágáson, erdélyi disznóvágáson, szabolcsi disznóvágáson, spanyol disznóvágáson. Megértettem a lelkiismereti vegetarianizmust és az állatok gyilkolásának szükségességét.

Aztán egy szép napon úgy alakult, hogy Karesz barátom disznóvágós könyvet akart kiadni, én meg épp írtam volna egyet. Már csak Gábort kellett rábeszélnem, hogy miután épp hazaköltözött egy röpke kilencéves angliai másik életből, azonnal nekiálljon, és három hónap alatt lefotózzon nyolcvan kaját meg egy komplett disznóvágást, végigutazza velem Erdélyt, elkészítsen több mint 10 000 felvételt, azokat egyesével végignézze, válogassa, szerkessze, gondolkozzon velem hajnalokba nyúlóan. Nem is ment olyan nehezen.

Mármint rábeszélni. Újabb erdélyi és magyarországi disznóölés következett tehát, Erdély gasztrobloggereinek krémjével körítve, most már szigorúan szakmai alapon. Ételek gyűjtése, kiválasztása és elvetése, át- és újragondolása. A nyolcvan legjobb vagy legérdekesebb disznóvágós és disznós recept összeterelése egy könyvbe. Hosszas méricskélése a világnak, ami bennem a gasztronómiáról él. Az Erdélyi Konyha gasztromagazin csapata, barátaim segítő igyekezete és a saját, nem éppen szokványos elképzeléseim egymásnak támasztva.

Lassú teher, most még csak a súlyát érzem. Állítólag szúrás előtt egy kupica pálinkával könnyíthetünk rajta. Tegyünk hát úgy, ahogy szoktuk: koccintsunk, aztán kezdjünk bele együtt ebbe a disznóvágásba is. Lássuk, mi sül ki belőle.”

Pálinkás Norbert